Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Örökké él a reményem!

2009.10.30

            Örökké él a reményem!


Keserű könnyeket
Hullajtok a földre
Drága édesanyám
Te jutsz az eszembe

Oly régen is volt már
Alig emlékszem már
Búcsú nélkül mentél el
Huszonöt éve már

Vénülő kezemmel
Fogom ezt a tollat
Keserű könnyemmel
Mosom e sorokat

Ha látod e bánatot
Vénülő arcomon
Könnyeim peregnek
Végig e pár soron

Becsukom a szemem
Magam előtt látlak
Szőke hajad, kék szemed
Mindig visszavárlak

Anya nélkül nevelkedni
Annyira tud fájni
Valakit nagyon szeretni
S mindig visszavárni

Csak várni reménykedve
Valakit csak várni
Örökkön örökké
Annyira tud fájni.

                                                Átyim Lászlóné
                                                [Hájer Gyöngyi]
           2004.október 8.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.